Amikor a világ továbbra is különféle kihívásokkal és az emberek közötti egyre növekvő megosztottsággal néz szembe, Assisi Szent Ferenc tanításai rendkívül aktuálisak. Naphimnusza, amely keletkezésének 800. évfordulóját ünnepeljük 2025-ben, arra inspirál minket, hogy már itt a földön törekedjenek az önmagukkal, másokkal és a teremtéssel való harmóniára. Hogy felfedezzük a Naphimnusz időtálló üzenetét, és megértsük, hogyan vonatkoztathatjuk azt mai életünkre, Andrew Litigio OFM január végéig hazánkban szolgáló ferences misszionárius testvérrel beszélgettünk.
– Szerinted mi a Naphimnusz üzenete a mai kor embere számára?
– Először is fontos leszögezni, hogy Szent Ferenc annyira előremutató volt a maga idejében, hogy ma is rengetegen olvassák és aktuálisnak tartják. Az ő megközelítése költői volt, ugyanakkor mélyen gyökerezett a kozmikus Krisztus megértésében. Ferenc különlegessége, hogy nemcsak intellektuálisan értette meg Isten teremtését, hanem egész lényével átölelte azt. Számomra ez nagyon szorosan kapcsolódik Jézus Krisztus születéséhez. Jézus születése nem csak a gyermekkoráról szól. Ez az ünnep magába foglalja Jézus egész emberségét: a születését, az életét és még a kereszthalálát is. Ferenc ezt mélyen megértette. A Naphimnusz az ő hitének nagy megnyilvánulása Isten teremtésében. Dicsőíti Istent a természet elemein keresztül – a Napon, a holdon, a tűzön és a vízen keresztül –, mert ezek mind egy nagyobb kapcsolatrendszer részei. Ezeken keresztül ismerte fel Ferenc, hogy mi, emberek mind összekapcsolódunk egymással és a teremtéssel.
– Említetted a Naphimnusz és Krisztus születése közötti kapcsolatot. Kifejtenéd ezt?
– Igen, ez egy nagyon fontos kapcsolat. Krisztus születése Isten teremtésének beteljesedését jelenti. Ahogy említettem, nemcsak a jászolban fekvő gyermekről van szó, hanem egész emberségéről – Krisztus életének teljes történetéről. Ebben az értelemben a Naphimnusz azt tükrözi, hogy Ferenc számára a teremtés és a megtestesülés elválaszthatatlanok. Krisztus születésének ünnepe az egész teremtés ünnepléséről szól. Ezért dicsőíti Ferenc a Napot, a holdat, a tüzet – ezek mind Isten jelenlétének jelei. Krisztus születése Isten teremtésének beteljesedése. Ha ezt valóban megértenénk, felismernénk, hogy az egész teremtés szent. A világ, amelyben élünk, Isten lakóhelye, és tisztelettel kell bánnunk vele. A Nap, a hold, a tűz, a víz – mindezek Isten ajándékai, és általuk kapcsolatba léphetünk Istennel.
– Hogyan tekintsünk a teremtésre az ember és a többi teremtmény kapcsolódásában?
– A mai világban sokan csak a mennyországra gondolnak, és gyakran teljesen háttérbe szorítják a földi valóságot. Arról álmodnak, hogy elérik a mennyet, miközben tönkreteszik azt a világot, amelyet Isten adott nekünk. Ennek nincs semmi értelme. Ha a mennyország olyan csodálatos hely, akkor miért pusztítjuk el azt a világot, amelyben élünk? Miért nem látjuk, hogy ez a világ már most a mennyország? Ez Isten lakóhelye, és nem különül el a mi létezésünktől. A Nap, a Hold, a Föld – ezek már most Isten tervének látható, érzékelhető, a mindennapjainkban jelen lévő részei. Ha nem tiszteljük őket, nem mondhatjuk, hogy valóban Krisztus követői vagyunk, és Ferenc ezt tökéletesen értette. Nem választotta külön a mennyországot a körülötte lévő világtól. Ehelyett szentnek látta Isten teremtését: nem imádhatjuk Istent, ha nem törődünk azzal a világgal, amelyet Ő teremtett. Ezért annyira aktuális ma a Naphimnusz. Emlékeztet arra, hogy a teremtés minden részének megvan a maga célja, és hogy mindannyian összekapcsolódunk.
